A városunk története
A történelmi falurész, Nagyvarsány feltehetően a honfoglalást követően, az ezredforduló tájékán alakulhatott ki, egyes feltételezések szerint jóval korábban, a honfoglalást követő évtizedekben. Neve akkor még Varsány volt. A XII. század elején a környék nagyobb települései közé számított. A tatárjárás idején (1241) teljesen elpusztult. Első fennmaradt írásos emléke 1269-ből származik. V. István 1270-ben a nyúl-szigeti apácáknak adományozta az egész területet. A vidék újranépesedésének a török hódoltság vetett véget. A budai pasa kincstári feljegyzése szerint mindössze 12 adófizető élt Varsány faluban a XVI. század második felében.
A falut I. Lipót császár (1640–1705) kezdte újra benépesíteni. Thüringiából svábokat telepített a kihalt faluba. Munkáját I. József és Mária Terézia (1740–1780) folytatta. A XIX. század közepén Varsány falunak 150 fő körül volt a lélekszáma. 1896-ban már saját állami elemi iskolája volt. Kisvarsányban 1910-ben készült el a négytantermes pusztai iskola.
A falu neve (Varsány) a honfoglaló magyarokkal együtt élő, és a Kárpát-medencébe velük együtt érkező perzsa–alán néptörzs töredékéhez kapcsolódik. A Duna előtagot a múlt század második felének elején kapta, megkülönböztetésül az akkoriban létező másik 8 Varsány nevű településtől.
A múlt század végén, a század elején a rohamosan fejlődő Kisvarsány fokozatosan átvette a vezető szerepet. Ehhez jelentősen hozzájárult az 1906-ban létesített vasúti megálló is. A tízes évek végén már takarékpénztár-egyesület alakult. A környék első Hangya-szövetkezete is itt jött létre. Lélekszáma ma már közel ötszöröse a történelmi falurésznek. Kulturális és sportélete a húszas évek elején kezdett kialakulni. 1926-ban futballcsapatát a legendás Csárli-bácsi edzette. Ő az az ember, aki az első futball-labdát behozta Angliából Magyarországra. Ezekben az évtizedekben dalárdája, színjátszó együttese már messze környéken híres volt. Mai méltó utóda (kulturális területen) az országos hírű népdalkör (27 éve énekelnek együtt), és a Pro Musica kamarazenekar.
A község infrastrukturális fejlődése 1990. után kezdődött. Kiépült az ivóvíz-, a gáz- és a telefonhálózat. Befejeződött a szennyvíztisztító építése, és 1998-ra a település 50%-ában kiépült a csatornahálózat. A legfőbb hivatalok, intézmények Kisvarsányban találhatók (községháza, posta, vasútállomás, felsőosztályos általános iskola, zeneiskola, művelődési ház, gyógyszertár, üzletek stb.).
Nevezetességei
A város természeti értékei következtében jelentos idegenforgalommal rendelkezik. A festoi Duna-parti üdülohelyek és a mesterségesen kialakított bányatavak, a hétvégi turizmust is vízpart kellemes pihenési, szórakozási lehetoséget biztosít a településre látogatóknak. A Domariba-sziget menti úszóláptól alig néhány száz méterre már szélfútta homokdombokat találunk. A Duna-ág melletti Domariba-sziget hagyományos horgászhely, szép nyaralóházakkal, horgászállásokkal. Északi csúcsához csatlakozik a védett 10 hektáros úszóláp, amely nemcsak ritka növények élohelye, de látható itt fiókáit nevelo búbosvöcsök, többféle gém, hallható a nádirigó és a nádi tücsökmadár éneke is.
1992. június 8-án avatták fel Győrfy Sándor Munkácsy-díjas szobrászmuvész a Katolikus templom elott található XXIII. János pápa szobrát.
2004. szeptember 18-án leplezték le Dunavarsány várossá avatása alkalmából Horváth István szobrászmuvész alkotását, a Boldog Gizellát és Szent Imrét ábrázoló szobrot.
1938-ban fejezték be a kisvarsányi katolikus templom építését.
1958-ban szentelték fel az újonnan épült református templomot.
2004. május 1-jén Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása alkalmából avatták fel Nagyvarsányban a Remény szobrot, Monori Sebestyén szobrászmuvész alkotását.
1993. október 23-án avatták fel az átépített Hosök terét. A szobor Győrfy Sándor Munkácsy-díjas muvész alkotása.
- A Trianon emlékpark
2008. június 4-én avatták fel a trianoni békeszerzodés évfordulójára készült gyászemlékmuvet.
- Az Erkel Ferenc Muvészeti Iskola (Zeneiskola)
- A nagyvarsányi Petofi Klub
Copyright (c) 2008 Gartner Olivér